Dzsona Blog

Igazából a filmről vegyes érzelmeim vannak. Egyik részem a remek látványvilág és a történet kifinomult elmesélése, a másik a picikét gyenge történetszálak felé húz. Nos a Life Of Pi egy remek MESE. De én mindenképp raktam volna bele olyan részt ami figyelemre serkenti a nézőt, ami szól, hogy figyelj ezt még érdemes nézni, van még benne izgalom. Azonban ez nem történt meg. Igazából a történet felénél láthatjuk a végkifejletet ezért néha monotonná válhat ez az egész világ. Nincs fogódzó amiért tovább szerettem volna nézni. Egyszerűen untam. Nos ne vesszünk el a negatívumok sűrű habjában következzenek a remek pozitívumok!

A film gyönyörű, én azt hiszem, hogy már ezért megéri megvenni a jegyet és beülni a moziba, mert igen megér ennyit, ettől kiköpöd a popcornt, de tényleg. Ami még igazából eszembe jut az az, hogy van két szempont amiből nézheted a filmet. Valamelyek az állati megszemélyesítést látják a filmben, azonban vannak akik az állatok mögött ténylegesen az emberi értelmet veszik figyelembe. Ezt igazából már a film elején eldöntöd, hogy melyik elvet követed és ezzel az elvvel fogod végigülni azt a 127 percet, azonban más elvekkel fogsz kijönni a végén. Én egyébként az állatok mögötti emberi megszemélyesítést láttam az egész mögött. Azt hiszem csak így lehet értelme ennek a egésznek. Mindenesetre a film egy pontban végződik mind a két elv vallóiban, majd lezárul, eltárolódva agylebenyeinkben és azt tudatalattinkban tartva életünk végezetéig.

Pontozzunk!: A filmet tényleg egyszer mindenképp érdemes végigülni (már csak a látvány miatt is), mert lehet eltárolni dolgokat belőle! Vannak hibái, de persze nincs olyan film aminek nincsen.